Helló Lányok, Fiúk! Megérkeztem hát az első kritikámmal, mely a Margaret című bloghoz tartozik! Azt hiszem kissé terjedelmesre sikerült, de remélem ezt a kedves blog író nem bánja! Olvassátok szeretettel!
Külcsín: Először is el szeretném mondani, hogy én a blogodat egy cuki kis alkalmazással olvastam, ahol nem látható a külső. Most hogy tüzetesebben is megvizsgáltam, bevallom hadilábon állok vele. Először is, a fejléc nem túl szép munka. A kivágás, a szöveg... és értem igazából a zöld dolgot is, ami a szürke mellé társul, azonban valahogy mégsem az igazi. :/ Igazából az a bajom vele, hogy szerintem nagyon jól írsz a korodhoz képest, és a történeted eddigi komolyságához ez a fejléc egyáltalán nem passzol. Túl gyermeteg, túl komolytalan, és sajnos nem tudok a kettő között párhuzamot vonni. Nem passzol, nem jön össze! A színvilág egyébként nem rossz, kedvelem a szürkét, és örülök hogy a Mardekárt immár nem csak zöldben láthatom, mert őszintén szólva megőrülök, hogy mindenhol csak a zöld vakítja el a szememet, és hogy csak az mászik a retinámra.
A chateden kifejtették már, hogy nem jó a betűtípus, és ezt én is ki kell hogy emeljem. Igen hasonló a többihez, azonban mégis más, és az olvasó számára nehéz olvasni (ó jee éljen a szóismétlés!). Az aki szemüveges kissé nehezebben tudja szerintem a betűket is megkülönböztetni egymástól, szóval érdemesebb lenne váltani. Arról nem beszélve, hogy a hosszú ő betűt például nem ismeri, és zavaró egy teljesen más betű miatt kizökkenni az amúgy érdekes tartalomból.
A két oldalmodul szerintem sok a blogodnak, lévén, hogy túl sok dolog nincs kirakva, ezt egybe is tehetnéd, és akkor jobban mutatna a fejezet rész is. Kicsit túl keskeny és szerintem így is kellően terjedelmesen írsz, nem szükséges optikai illúzió bevetése azért, hogy még többnek látszódjon. És ha már elrendezés, akkor szeretném a figyelmed felhívni arra, hogy a modulok nem egy méretűek, a menü túl pici, a chat túl széles... és még sorolhatnám. Túl kusza az egész, és mivel nem láttam kiírva sehová hogy ki készítette, gondolom ez mind a te munkád, így igazából a mondandóm neked szól.
Mintha tele lennél olvasóval és úgy állnál hozzá, hogy "igen, én megengedhetem magamnak, hogy a blogom úgy nézzen ki ahogy!" Hát nem, kedvesem! Egyáltalán nem engedheted meg magadnak! Hiszen akárhogy vesszük a blog íráshoz szükség van marketingre, nem csak fondorlatos módon megírt, lágy, dallamos mondatokra, melyeknek lejtése oly sok olvasót odavonz! Pont leszarja mindenki mennyire vagy költői, és milyen szépen fejezed ki magad, ha nem kattint tovább, mert ronda a kinézet! Látom, hogy író akarsz lenni! Oké, az írók elsősorban a belsőt, a lelküket adják el! Ez szép ám, azonban ha mondjuk kiadsz egy könyvet, igyekszel majd olyan borítóba csomagolni, ami figyelemfelkeltő, szép, vonzza a tekinteteket és amiért minden tinilány, felnőtt nő, férfi és mindenki megveszik! Kérdem én tehát drága virágszálam! Hol a rendszer, a stílus és a minőség a külsőséget tekintve?! Ha nem értesz hozzá rendelj, vagy törekedj az abszolút minimál stílusra és tűnj ki azzal a többi tucatblog közül! Légy kreatív, nyitott, és változtass a csökönyös kis beidegződéseden, mely szerint a tartalom a lényeg! Mert ez igaz, azonban sajnos a világ nem így működik! Ha csak egy párkapcsolatot nézel meg, ott is először meglátod, és csak utána akarod megismerni! Legalább is az esetek 90%-ban ez így van! Nem szeretném megmondani hogy mit csinálj, azonban tény, hogy el kellene gondolkodnod azon, hogy a történethez abszolút passzoló és megfelelő külsőt hozz létre! Mert kár lenne a tehetségedet veszni hagyni egy ilyen apróság miatt!
Ezen kívül ami számomra nem tetsző, az a zenelejátszó! Legyen, mert az jó, de kérlek ne legyen automatikus! A zenét nem szeretem ha rám erőszakolják, inkább én akarjam elindítani, ne pedig te! Majd én szabályzom attól függően, hogy épp erre vágyok - e vagy sem. Arról nem beszélve, hogy van akinek simán lefagy a gépe az ilyen jellegű akcióktól. :)
És ha pontot kellene adnom, akkor a pontszámod: 50/38 pont (de csak azért, mert szerintem egy blog, ha az írója jól ír, akkor külsőre is jónak kell lennie, hogy az egész komplex legyen! Hiszen minden így lesz kellően eladható, és mindenféle mártírkodás nélkül ki lehet jelenteni, hogy aki blogolásra adja a fejét, az nem csak magának ír, hanem bízik abban, hogy a munkáját mások is észreveszik! ;) )
Ez amit csinálsz a blogoddal, egy baromi nagy, pazarló LUXUS!
Mintha tele lennél olvasóval és úgy állnál hozzá, hogy "igen, én megengedhetem magamnak, hogy a blogom úgy nézzen ki ahogy!" Hát nem, kedvesem! Egyáltalán nem engedheted meg magadnak! Hiszen akárhogy vesszük a blog íráshoz szükség van marketingre, nem csak fondorlatos módon megírt, lágy, dallamos mondatokra, melyeknek lejtése oly sok olvasót odavonz! Pont leszarja mindenki mennyire vagy költői, és milyen szépen fejezed ki magad, ha nem kattint tovább, mert ronda a kinézet! Látom, hogy író akarsz lenni! Oké, az írók elsősorban a belsőt, a lelküket adják el! Ez szép ám, azonban ha mondjuk kiadsz egy könyvet, igyekszel majd olyan borítóba csomagolni, ami figyelemfelkeltő, szép, vonzza a tekinteteket és amiért minden tinilány, felnőtt nő, férfi és mindenki megveszik! Kérdem én tehát drága virágszálam! Hol a rendszer, a stílus és a minőség a külsőséget tekintve?! Ha nem értesz hozzá rendelj, vagy törekedj az abszolút minimál stílusra és tűnj ki azzal a többi tucatblog közül! Légy kreatív, nyitott, és változtass a csökönyös kis beidegződéseden, mely szerint a tartalom a lényeg! Mert ez igaz, azonban sajnos a világ nem így működik! Ha csak egy párkapcsolatot nézel meg, ott is először meglátod, és csak utána akarod megismerni! Legalább is az esetek 90%-ban ez így van! Nem szeretném megmondani hogy mit csinálj, azonban tény, hogy el kellene gondolkodnod azon, hogy a történethez abszolút passzoló és megfelelő külsőt hozz létre! Mert kár lenne a tehetségedet veszni hagyni egy ilyen apróság miatt!
Ezen kívül ami számomra nem tetsző, az a zenelejátszó! Legyen, mert az jó, de kérlek ne legyen automatikus! A zenét nem szeretem ha rám erőszakolják, inkább én akarjam elindítani, ne pedig te! Majd én szabályzom attól függően, hogy épp erre vágyok - e vagy sem. Arról nem beszélve, hogy van akinek simán lefagy a gépe az ilyen jellegű akcióktól. :)
És ha pontot kellene adnom, akkor a pontszámod: 50/38 pont (de csak azért, mert szerintem egy blog, ha az írója jól ír, akkor külsőre is jónak kell lennie, hogy az egész komplex legyen! Hiszen minden így lesz kellően eladható, és mindenféle mártírkodás nélkül ki lehet jelenteni, hogy aki blogolásra adja a fejét, az nem csak magának ír, hanem bízik abban, hogy a munkáját mások is észreveszik! ;) )
Belbecs: Szóval, imádom a Harry Potter világot, bár ez már abból is látható, hogy egy hasonló témájú blogot vezetek. Így természetesen nem esett nehezemre minden részedet elolvasni, és hát őszintén szólva, határozottan jó volt. Voltak pozitív és negatív érzéseim is a történettel kapcsolatban, úgyhogy ezt ki is fejtem. Beszéljünk a pozitívumokról!
Azt hiszem talán ez az első olyan blog, amelynek a központjában egy nem feltétlenül szerethető figura kapott helyet! Ennek pedig abszolút örülök! Nagy általánosságban közel állnak hozzám a negatív hősök, és mivel már pár karaktert létrehoztam életem során be kell ismernem, hogy a negatív hősök a gyengéim. Imádom, hogy mennyire az ember lelkébe másznak, és hogy mennyire tökéletes módon lehet egy-egy jellemfejlődést bemutatni. És reményeim szerint itt is valami hasonló fog történni, még akkor is, ha netalántán ez a fejlődés nem pozitív, hanem negatív lesz.
Nagyon szépen, gördülékenyen írsz, és korodhoz képest hatalmas a szókincsed. Gondolom elég sok könyvet bújhatsz, és ez abszolút pozitív. Egy fiatal szerintem olvasson csak, mert ragadnak az új szavak és kifejezések, nem beszélve a szófordulatokról vagy éppen egy-egy mondatszerkezetről, melyek igencsak szépen és jól mutatnak leírva. Igazából túlzottan nem találtam helyesírási hibákat, egy-egy elgépelés van, ez viszont abszolút korrigálható párszor újra olvasva az egész történetet. Nagyon szimpatikusnak találtam az apró kis összekapcsolásokat a szereplőid és a könyvek szereplői között. Például szerintem egy hihetetlenül jó dolog, hogy egy hasonló életérzésről írsz mint amilyen Voldemortnak is volt fiatal korában. Itt szeretném kiemelni a szereplők lelki világát, és ahogy lefested őket. Már most várom, hogy megtudjam, milyen is lesz a két lány kapcsolata, akik szöges ellentéteik egymásnak! Arról nem beszélve, hogy bedobtál egy abszolút egyedi, különleges képességet, amellyel még inkább odavonzod az olvasókat. Az hogy csak ennyi feliratkozód van, amúgy szerintem csak annak köszönhető, hogy én nem láttam még túlzottan sok reklámot a blogodról, szóval ezt egy kicsit fel kellene pörgetni!
És akkor némi negatívum is, csak hogy dolgokat helyre tegyek! :)
Nagyon nagyon nem tartom reálisnak Margaret sok kis dolgát, de mutatok példát a szemléltetés végett.
"Csodával határos módon menekültem meg.Akkor még nem tudtam azt, hogy különleges képességekkel rendelkezem.Más voltam, mint ők.Egy egyszerű ember, ám még is olyan, mint egy égből pottyant kis földönkívüli, aki szárnyait próbálgatja itt, a Földön.11 évesen tudtam meg mindent.Megértettem a különös dolgaimat, amikről addig azt sem tudtam, hogy valójában léteznek e, vagy csak az én vizualitásom elég élénk.Mint amikor a fejedben felkapcsolnak egy kis lámpát, na ez pont olyan."
Na akkor most hogy is vagyunk? Szóval Potter a lány, mágus család sarja... egészen sokáig visszavezethető. Nem értem hogy nem tudott erről? Hiszen valószínűleg mivel Harry is nagy mágus volt és gyanítom a leszármazottai is, és vitt is véghez nagy dolgokat (pl. Voldemort legyőzése) nem tartom túl reálisnak hogy emberként neveljenek egy lányt és hogy ne tudjon arról hogy ki és mi is ő!
"Egy ócska, koszos kocsmából lehet átjutni a valóságos Kánaánba. Az út hosszan nyúlik végig Londonnak annak a felében, amit varázstalan ember, vagyis mugli még nem közelített meg."
Ez butaság az Abszol útról, mert ha olvastad a könyveket, akkor pölö Hermione szülei is voltak ott pénzt váltani a Gringottsban, és ők igencsak muglik voltak...:)
"A kegyetlenségem elfajult, és úgy ahogy mások életét kiontottam, az övével is ezt tettem. Mégsem érdekel. Nem fáj sehol, nem érzek semmit. Csak a dühöt, ami megbénít, megfojt és eléget a saját tüzében. Hogy miért utáltam mindent?Én magam sem tudom, egyszerűen csak ilyen voltam. A lelkemben sosem lakozott elég szeretet ahhoz, hogy alázatot vagy esetleg barátságot mutassak egy másik ember iránt."
És akkor számomra ez a leglehetetlenebb dolog. Hogy egy 11-12 éves gyerek hogy érez ilyeneket. Normál esetben azt sem tudja mi az a gyűlölet! Honnan tudná, ha normális körülmények között nő fel, és soha nem bántották. Ez így túl... nem is tudom, hihetetlen. Hiszen belegondolok hogy én 12 évesen az utcánkban játszottam a fiúkkal, és hogy soha nem volt olyan, hogy egyedül akartam volna maradni. Nem látok rációt abban, hogy hogyan lehet valaki ilyen, anélkül hogy történt volna vele valami az élete során. Szóval én azt tanácsolom, hogy eköré a dolog köré még valamit ki lehetne építeni.. egy plusz szálat, csak hogy tudja az olvasó, hogyan is jutottunk oda, ahova. Nem vagyok pszichológus, és tudom hogy egy ilyen történetben nem kell mindig rációt keresni, azonban én megteszem, mert lehet van más is ilyen véleménnyel!
Pontok: 50/42 pont (Tetszett amit írtál szóval hajrá!)
És akkor így a végén, köszönöm hogy értékelhettem a blogodat, remélem hamarosan új részekkel fogsz minket gazdagítani! :) Egyébként ha kicsit rendezetlen az egész, nézd el nekem, elég kezdő vagyok még kritikaírás terén! És mindenképp folytasd a történetet, mert szerintem ez egy jó elgondolás! :)
Üdv:
White
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése